Rill Boglárka

A nő(-)nem

Képzeljünk el egy világot, ahol a nő nem nő többé. Egy világ, ahol a nőnek nem kell délben készen lennie az ebéddel, nem vásárol be, és tele van titkokkal. Nőírók férfiképe a mai világ(irodalom)ban. Ez volt a címe a 2014/15-ös tavaszi félév egy kurzusának, melyet Gilbert Edit indított, s rendhagyó órasorozatába további komparatistákat is bevont: Sándorfi Edinát, Vöő Gabriellát, Hammer Erikát. Annyi kérdés, hozzászólás, megjegyzés fogalmazódott meg a művek tárgyalásakor, hogy a Nőuralom-program egyik kerekasztal-beszélgetésének is bőséges témát szolgáltatott. Néhány hallgatótársammal együtt vetettük fel észrevételeinket, szempontjainkat a megjelent előadóknak, így alakítva a beszélgetés menetét. Viszonyrajzolatokat követtünk végig és vetettünk össze a kortárs nőírók regényeiben, elbeszéléseiben. Milyenek a karakterek külön-külön, és egymással kapcsolatba lépve? Változnak-e a művek folyamán? A férfi szereplő női, a női inkább férfias jellemvonásokat vesz fel. Jó példa erre Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye, melyben e jelenséggel találkozhatunk. A nő kitartóbb, határozott, racionális, beosztó, tudatos. A férfi passzív, sodródó, gyengébb egyéniség.
A beszélgetésen körüljártuk a jelenség társadalompszichológiai hátterét. A könyvek, melyek szóba jöttek, a traumairodalom részei. A központi képzet a regényekben jobbára a trauma, mely döntő hatással van a szereplők sorsára, jellemére, további életútjára. Sofi Oksanen Tisztogatás című könyvében a mély sérelmek, traumák átélése után a karakterek személyisége gyökeresen megváltozik, bezárulnak, s átadják elfojtásaikat lányaiknak, unokáiknak. Az előbb említett Tompa Andrea-regényben az első világháború töri félbe az orvosnő és a férfi orvos tanulmányait, karrierjét, s edzi meg lelküket. Elfriede Jelinek Zongoratanárnőjében a főszereplőnő bizarr, erőszakelvű kapcsolata tanítványával és anyjával kölcsönös megpróbáltatások sorozata. Ezek után állíthatjuk, hogy a karakterek változásában: az életben maradásban, túlélésben, felismerésben, kimondásban, ami néha csak az olvasóban zajlik, a traumának meghatározó szerepe van..
A beszélgetésen a felsoroltakon kívül előkerült Doris Lessing Arany jegyzetfüzete, Terézia Mora A szörnyeteg című könyve. Mindkét regény nagy terjedelmű, ám fő ívei világosan kirajzolódtak. Doris Lessing Nobel-díjas írónő ezzel a könyvvel szinte minden jelentős díjat megnyert, mi most tettünk arról, hogy bekerüljön a kortárs magyar irodalmi köztudatba – azzal, hogy Az Arany jegyzetfüzetben a női főszereplők - és kisebb részben a férfiak lelkébe pillanthattunk bele. A főszereplő nő négy jegyzetfüzetbe írja le gondolatait, érzéseit, leltározza lelkének darabkáit. Terézia Mora könyve nem csak tartalmában, szerkezetében is egyedülálló. Két szálon fut a történet. Az egyiket a férfi szemszögéből láthatjuk, míg a másik naplóformájú, a női szereplő, a meghalt feleség feljegyzéseit olvashatjuk. Ebben a regényben a titkokon van a hangsúly. Felmerülhet a kérdés, melyik a jobb? Elhallgatni a titkokat, ha traumatikusak, megterhelőek, kímélve a másikat is, vagy megosztani a közeliekkel s távoliakkal, az olvasóval? Könnyebb lesz a lelkünk tőle, vagy rongáljuk vele a férfi-női kapcsolatot?
A beszélgetés sok irányba terelődött, próbáltak a megjelent irodalmárok mindenre kitérni a témakörrel kapcsolatban, természetesen a kiszabott időbe nem fért bele a mondanivalójuk, hiszen ez végtelen téma, és még annyi mindent kérdeztünk volna…
Képzeljünk el egy világot, ahol nő, nő… csak kicsit megváltozott.
------------------------------------------------------------

 

Oláh Krisztina

A társadalmi nem fogalma

A társadalmi nem vagy idegen szóval gender az a jelenség, melyet a nőket és férfiakat a társadalomban érintő tényezők összessége alkot. Bizonyos feminista álláspont szerint a nemet nem a biológiai, hanem a társadalmi hovatartozás határozza meg. Társadalmi nem alatt tehát nem a biológiai nemet, hanem azt a viselkedésmódot értjük, mely a társadalmi hatások által alakultak ki. Idetartozik a nemiséggel kapcsolatos normák elsajátítása. Ezeket a normákat neveltetésünk során tanuljuk meg, és ezek születésünktől kezdve egészen halálunkig elkísérnek bennünket.

A nők szerepe a társadalomban igen sokat változott az évszázadok során. A régi időkben a nőket az emberiség továbböröklődéséért felelős tagjainak tekintették a társadalomban, a férfiaknak pedig a védelmi és a kultúrahordozó szerepkör jutott. A férfiak hierarchikus fölénye egészen a korábbi századokig meghatározta a férfiak és a nők viszonyát, és a nők erőteljes elnyomásával járt. A társadalmi nemek érintette vitát a színes bőrű feministák kezdték el feszegetni. A feminista nézetek végigsöpörtek a világon. Az 1960-as évek óta állandó figyelem jut a feminista mozgalmak által a nők egyenjogúságáért folytatott törekvéseknek. A társadalmi nemekre vonatkozó nézetek el-eltérnek, és függnek a domináns területek politikai felfogásától. Így beszélhetünk az amerikai feminizmus hullámairól, a szocializmusra reagáló feminizmusról, vagy a nyugat-európai országok radikális feminizmusáról.

A nők és férfiak viselkedésének tanulmányozása egymást átfedő diszciplínák képviseletében zajlik. Ilyenek a társadalomtudományok, az antropológia, a nyelvészet, az irodalomtudományok. Ezek mind végigkísérik, hogyan változott a nő- és férfiszerep a társadalomban és alakult ki a mai, a nőket is erővel, hatalommal felruházó világfelfogás. A gendernyelvészet Robin Lakoff nyelvész tolla nyomán jelent meg, megfigyelve a társadalmi nemek interakció közbeni viselkedésmintázatát. A feminista világfelfogással együtt a feminista irodalom is szárnyra kelt. Szükségessé vált a nők és a nőírás hagyományának felemelése. Szerepet kapott a női tapasztalás, a női fejlődés. Nők által írt, romantikus hangvételű remekművek jelentek meg, és régi szerzők műveinek újraolvasása vált gyakorlattá. Helyet nyert a női tudat ábrázolása. A feminista irodalom egyfajta skatulyát kapott, az irodalmi elmélet mégis ideológiává fejlődött. A nőírás, csakúgy, mint más irodalmak, személyes témákon, tapasztalatokon nyugszik, ezáltal a női szerző is fontossá válik a művek tanulmányozása során.

-------------------------------------------------

Oláh Krisztina

Nő- és férfialakok a kortárs világirodalomban – női szemmel
Hallgatói tudósítás a Nőuralom!? kultúroltásról

Kétnapos konferenciát tartottak a Civil Közösségek Házában Pécsen 2015. október 14-én és 15-én a Kortárs Világirodalmi KutatóKör és a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület rendezésében. Irodalomban jártas szakemberek előadásait élvezhették az érdeklődők a feminista irodalomtudomány és más gender-diszciplínák témáiban. A rendezvényt a Pécsi Tudományegyetem irodalom szakos hallgatói segítették. A csütörtökön 11.10-kor kezdődő egyórás kerekasztal-beszélgetés Gilbert Edit, Sándorfi Edina és Vöő Gabriella irodalomtörténészekkel méltán váltott ki lelkesedést a közönségből. Professzorok, hallgatók figyeltek az eszmecserére a nőírók férfiképének ábrázolásáról a kortárs világirodalomban. Gilbert Edit többek között az orosz irodalom szerzőnőiről beszélt, Sándorfi Edina a német, illetve osztrák irodalmat mutatta be, Vöő Gabriella pedig az amerikai írónők műveiről adott áttekintést.

Nobel-díjas nőírók művei kerültek elsőként reflektorfénybe. Vöő Gabriella Doris Lessing brit–dél-afrikai és Toni Morrison amerikai szerzők írásait elemezte a férfi írók nőképének és a női írók férfiképének szempontjaira rávilágítva. Így hívta fel figyelmünket a maszkulinitás és feminitás különbségeire – az első szerint a nő férfi szemszögből jelenik meg, és erre reagálva a női szerző által kialakított nőideál eleinte a férfiszemnek kíván megfelelni. Feltűnik az „implied reader”, az implicit olvasó a szövegben, aki a férfiak esetében egy másik férfi lesz, és ez visszahat arra, ahogy a nők, akik ezeket a prózákat olvassák, magukat látják. Ezzel párhuzamban kialakul az igény arra, hogy a népszerű női írók női hangon beszéljenek.

(Jut eszembe kitérni a Nőuralom!?-rendezvény plakátjára, melyen félbetépett francia kártyák láthatók. A treff király fél kártyájához illesztett fél pikk dáma lappal ellentétben a pikk dáma felső feléhez nincs odaillesztve a treff király alsó fele. A plakát talán azt szemlélteti, hogy az asszonyok igazodnak a férfiakhoz, illetve házastársaikhoz, de a férfiak nem alkalmazkodnak hozzájuk. Hát nőuralom ez?!)
Ma már jelentős a nők által írt irodalmi művek száma. Gilbert Edit Nadine Gordimer dél-afrikai, apai ágon orosz zsidó származású írónőről folytatta a beszélgetést. Gordimer Egymagam című művében a főszereplő egy fehér bőrű nőalak, s rajta át nyilvánul meg a feminizmus egy új politikai korszak kezdetén. Megjelenik a liberális ügyvéd anya kapcsolata leszbikus lányával, s barátsága és egykori plátói szerelme egy fekete bőrű ellenállási vezéralakkal, mely a gyors politikai változások közepette, a fehér és fekete rétegek közti távolodással a férfi viselkedése miatt elhidegül.

Vöő Gabriella továbbfejtegette a feminizmus témáját Doris Lessing brit–dél-afrikai írónő munkásságáról. Doris Lessing 1963-as Az arany jegyzetfüzet című regényében forradalmasította a női irodalmat azáltal is, hogy megalkotott egy liberális feminizmusképet, mely a nők egyenlőségéért kiáltott, felhívta a figyelmet társadalmi szerepükre, önértékelésük válságaira. Művének főszereplője történetét jegyzetfüzetekben meséli el, nem képes napló formájában megmutatni magát. A női szereplő mozaikokból épül fel. Az egyes jegyzetfüzetek a női szereplő énjeit választják szét. Morrison irodalmában is a liberális feminizmus kel életre. A nőre a korábbinál femininebb vonások jellemzőek, férfiképe destruktív, gyenge karaktert ábrázol.

Gilbert Edit tett említést ekkor Sofi Oksanen finn–magyar, Finlandia- és Budapest-nagydíjas írónő művéről, a Mikor eltűntek a galambokról, melyben egy feleségét gyötrő, őt hibáztató férjalakot ismerhetünk meg. A politikában is elvtelen férfi magát a feleségét vinné idegorvoshoz, amikor az szóvá teszi a szexualitás hiányát házasságukban. Ez a férfikép talán látens homo-szexualitásról árulkodik. Ahogy a férfi szereplő korszakonként nevet vált, s minden hatalom alatt besúgóként működik, érthetővé válik az olvasó számára, hogy a diktatúrák kihasználják az emberi természetben rejlő torzságot.

Az előadás során ezután Sándorfi Edina az osztrák Ingeborg Bachmann költő és író műveire tért rá, az Undine geht című elbeszélésre. Undine történetét, egyes szám első személy narratívájú monológját női kézikönyvként tartják számon az osztrák irodalomban, ugyanakkor fasizmusellenes politikai írásként is. A társadalmi változások az afro-amerikai szerzők műveiben is nagy jelentőséggel bírnak – tudtuk meg az irodalmi eszmecsere során –, ahogy a rabszolgatartás által kibontakozó történelmi trauma társadalmi traumát idéz elő. Az afro-amerikai férfi, aki nem részesül a hatalomból egy patriarchális világban, saját környezetében, családjában igyekszik felülkerekedni, gyakran saját tulajdonának tekintve családja női tagjait.

 

Szó esett Ljudmila Ulickaja együttérzéséről a nehéz sorsú, nehéz helyzetű férfiak iránt. Említésre kerültek az előadáson az irodalmi művek börtönt, háborús frontot, alkoholfüggést idéző esetei, az illegális és legális abortuszok. A Kukockij eseteiben a férj súlyos mondatot intéz nejéhez: „Te már nem vagy nő!”. Ez teljes fordulatot, ellenszegülést vált ki a női karakterben, aki ezután elzárkózik tőle s emlékezetvesztő betegségbe menekül.

Futó Rebeka

Mindenáron nőnek maradni

 

A konferencia óta kavarognak bennem a gondolatok az ott elhangzottakról, egyes témák pedig különösen foglalkoztatnak – mások persze nem, hiszen nagyon fiatal vagyok, az anyaság kérdésével nem tudok még úgy azonosulni, mint azok a nőtársaim, akik édesanyák.
Számomra három szekció volt kiemelkedően érdekes. Először is a Minden sikeres férfi mögött egy nő áll – De ki áll a sikeres nő mögött? címet viselő, melyhez a téma felvetői a következő kiegészítést fűzték: A nők és az elhelyezkedés – túlélési, újrakezdési technikák munkahelyen, vállalkozásban és a civil életben, helyi példákkal. Ebben a szekcióban hét hölgy osztotta meg egymással és a közönséggel sikerének titkát, életvezetési módszerét, bizonyos tekintetben személyes hátterét. Többségük egy személyben dolgozó nő, asszony és édesanya, össze tudják egyeztetni a karriert, a házasságot és a családot. Számomra ez mindenképp lenyűgöző, mert én is szeretnék kiemelkedőt nyújtani leendő szakmámban és emellett magaménak tudni egy gyönyörű családot is. E nők között volt olyan, aki egyedül építette fel vállalkozását – erős, független nő, rendkívül megkapó személyiség. A beszélgetésből leszűrt tanulság: mindig meg kell próbálni elválasztani a munkát a családtól, ismerni a fortélyát annak, hogy hol és hogyan eresszük ki a gőzt, miképp nyugodjunk meg egy izzasztó helyzetben, és legfőképpen azt kell tudnunk, hogyan álljuk meg a helyünket egyszerre három szerepben.
A vámkisasszony című monodráma Czifra Kriszta előadásában szintén magával ragadott. Aki látta az előadást, az tudja, miről beszélek, aki pedig nem, az képzeljen el egy hihetetlenül karakteres, karakán nőt, aki 50 percen keresztül képes uralni egy rögtönzött színpadot, és fenntartani egy vegyes korosztályú közönség lankadatlan figyelmét. Az előadás egy töprengő nőről szól, a vámkisasszonyról, aki meg van zavarodva Don Juan jövetelének hírétől. Egyszerre várja, hogy megérkezzen, oda akarná magát adni neki, de visszahőköl: mégsem, mert ő jobb a többi asszonynál – majd mégiscsak akarná azt a férfit. Végül átértékeli a férfi helyzetét, és megnyugtatja magát, hogy kettejük közül ő a szabad, a férfi pedig saját hírének rabja. Tulajdonképpen nem jut valós megoldásra, a lelke viszont felderül. Engem lenyűgözött Czifra Kriszta játéka. Bemutatta, hogyan nyűglődik egy nő, hogyan harcolunk magunkkal, amikor nagyon várunk valamit, és mégsem tudjuk eldönteni, hogy szükségünk van-e egy bizonyos dologra, valami jó-e vagy sem, illetve akarjuk vagy nem (és így tovább).
A világon sok-sok vallásközösség éli mindennapjait, többek között az iszlám, hindu és keresztény. Az iszlám és a nő, nőnevelés és a nő helyzete a világvallásokban, teória és praxis című szekció ezt a három vallást jól be is mutatta. Hiányoltam, hogy a hindu vallású asszony keveset vallott a saját hitéről, mert szerintem legjobban az tudja lefesteni egy adott vallásközösség nőképét, aki abban a közösségben él. Mindenképp úgy gondolom, hogy hasznos volt ez a szekció, mert fontos dolgokat tudtunk meg az említett világvallásokról, ezek nőképéről, a nőkhöz való hozzáállásukról és a vallások alapjairól. Azt feltétlenül le kell szögezni, hogy például – ahogy a beszélgetésen is elhangzott – az iszlám vallás nem egységes, irányzatonként eltérő a törvénykezésük, s míg a nők bántalmazása is előfordul helyenként, addig másutt az európaihoz hasonló modern törvénykezést tapasztalunk, európai viseletet látunk, nem pedig csadorba burkolózott asszonyokat és nőket.
Összegezve gondolataimat a konferenciáról: mérhetetlenül sok energiát kaptam azoktól a nőktől, akik már elérték karriercéljukat és megmutatták, hogy igenis, nőként is el lehet érni vágyainkat, akár egy férj és gyermekek mellett is. Ne habozzunk hát komoly döntéseket hozni és nagyra törni. Hajrá, csajok! Meg tudjuk csinálni!

 

Rasztik Edit Emese

Az akadály? Hiúság!

 

Október 13–14-én megrendezésre került a Nőuralom!? című rendezvény. A nevéből is sejthetjük, hogy miről szólt: a nőkről és a helyzetükről a munkában, irodalomban, színházban, filmben, politikában, médiában. Az életben. Számomra azonban a legfontosabb téma a nő és férfi kapcsolata volt.
Erre a témára a Gyenge férfi, erős nő? szekció tért ki alaposabban, de a többi kerekasztal- beszélgetés során is érintettük. Nem is lehetne kikerülni, hiszen a férfi-nő kapcsolat témája univerzális.
A rendezvény célja természetesen nem az volt, hogy megválaszolja mindazon égető kérdéseket, amik a Nőuralom-téma kapcsán felmerültek, de egyfajta megoldókulcsot nyújthatott azoknak, akik eljöttek, részt vettek és meghallgatták a beszélgetéseket. Ez a megoldókulcs pedig a gondolatébresztés volt.
Mándi Nikoletta családterapeuta és Cs. Tóth Judit csoportterapeuta azonnal szimpatikussá vált, amikor rögtön a szekció elején leszögezték, hogy nem akarnak olyan kategóriákhoz ragaszkodni, mint gyenge férfi, erős nő, erős férfi vagy gyenge nő, sőt még a férfi és nő kategóriához sem. Mindannyian individuumok vagyunk, és a vitás helyzeteket is ez alapján kell megoldani, nem pedig arra hivatkozva, hogy a feleknek mi a nemük.
Természetesen egységes megoldás nincsen semmire, de a két terapeuta tapasztalatai alapján vannak alapvető minták a párkapcsolati problémák tengerében, melyeket együttes erővel kell megoldani. Azonban éppen ez az együttes erő az, ami a legtöbbször hiányzik.
Az együttműködés elérésére fókuszált leginkább a beszélgetés. Próbáltuk kitalálni és megérteni, mi lehet az, ami miatt feszültség születik az emberi kapcsolatokban. Eközben Cs. Tóth Judit megfogalmazta, számára mit jelent erős nőnek lenni. Szerinte az erős nő jóban van önmagával, törekszik a kiegyensúlyozottságra, célokkal és vágyakkal rendelkezik és segíti nőtársait. Ez utóbbi az, amit Gilbert Edit, a konferencia szervezője is kiemelt, hiszen ezt nem igazán hallani az erős nő definíciójában.
A gyenge férfi, erős nő, valamint a párkapcsolati dominancia problémájának a kulcsszavát id. Bagossy László felszólalásában találtam meg. A Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola végzős csoportjának tanára, aki a konferencia részét képező Nőuralom című Arisztophanész dráma rendezője volt, ezen a beszélgetésen hallgatóként vett részt. Szerinte nincsen baj sem a gyenge vagy erős férfi, sem a gyenge vagy erős nő szereppel, mert a legnagyobb súrlódási pont két ember között a hiúság. Rám ez a szó tette a legnagyobb hatást a beszélgetés alatt. Szinte megvilágosodva gondoltam, hogy igen, ez az akadály, amit le kell győzni!
Természetesen az élet és az emberek nem szoríthatók sémákba, de talán segít, ha felismerjük az akadályokat és beszélünk róluk. A Nőuralom!? ezt a lehetőséget adta meg nekünk, és nem okozott csalódást. A témák aktuálisak és érdekesek voltak, amit bizonyított is az a rengeteg kérdés, amit a hallgatóság a beszélgetőkhöz intézett. És ha nem is kaptunk teljes képet egy-egy problémáról, az csak az idő szűkének volt betudható.