Branczeiz Anna

 

Nők, férfiak, irodalom. Miként írnak férfi költőink a nőkről? Például úgy, mint Petri György? „Mari mindig betöközi a cigarettát, / reggelente túlteng, / vadul mosogat, ágyaz, / ez még úgy-ahogy megbocsátható lenne, / de másfél perc alatt megfürdik, és tíz másodperc alatt fel van öltözve.” (Mari bűnei) És a nők, ha férfiakról írnak, akkor tényleg csak a férfiakról írnak? Vagy akkor is a nőkről, ahogy Kiss Judit Ágnes? „Ha nő vagy, férfiként szerethetsz / macsót, lovagot, szépfiút,” de mégis „szívedből szívja a tejet / és mint vak kismacska, nyivákol – / a férfi mind csak kisgyerek.” (Gyerekférfiak balladája) Végül mi a helyzet Weöres Sándor kijelentésével? „A nő: tetőtől talpig élet. / A férfi: nagyképű kísértet.” (A nő)

Hogy ennél biztosan sokkal árnyaltabb az irodalmi nőkép, arról is lesz szó csütörtök délelőtt, két egymást követő beszélgetésen a pécsi CKH-ban: 10-től és 11-től.