Boncz Rebeka

 

Nőideál a médiában

Fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy, de a következő oldalakon adunk 3 tuti tippet, hogy fogyj le 1 nap alatt

 

Első fontos észrevételem – és amit szerintem tisztázni kellene, mielőtt áttérünk a plus-size, a transgender vagy az idősebb modellekre –, hogy a világ megváltozott. Főleg abban a vonatkozásban, hogy ma már különbség van a kifutómodellek és a reklámmodellek között. A kifutómodelleknek nem kell a kifejezett NŐIDEÁLNAK megfelelniük. Ezeknek a magas, vékony testeknek nincs más feladatuk, mint bemutatni, illetve tündököltetni a megtervezett ruhákat, és ezt nem tartom bajnak. Egy plus-size modell nem képes erre, vagyis inkább úgy fogalmazok: nem úgy. A ruhatervező megtervezi a ruhát, a ruha minden négyzetcentiméterét, annak pontosan úgy kell állnia. Egy nagyobb cici, egy kis oldalhusika se kontárkodhat bele. Erre való a kifutó: nem a modellnek kell viselnie a ruhát, a ruha viseli a modellt. A baj azzal van, amikor a nem ilyen testalkatú, illetve genetikailag nem erre termett lányok akartak ennek a képnek megfelelni. 14-15 évesen nálunk is elfogadott és menő volt hánytatni magunkat. Csak azért, mert „a modellek is ezt csinálják”. Persze most már tudom, hogy nem minden SIKERES modell a drogoktól és a testkínzástól lett az, aki. A MODELLKEDÉS alatt sok mindent el tudott adni a média. Krémeket, fogyasztószereket, arckrémeket – igazából bármit.

http://www.life. hu/trend/20111017-takacs-nora-igy-lesz-valakibol-fotomodell.html

De azt veszem észre, hogy rengeteget változott a világ. Az emberek, azt hiszem, rájöttek, hogy nem lehetnek modellek. Valamint, hogy terméket nem feltétlenül egy kifutómodellel kell eladni, hanem az emberekhez közelebb álló médiaszemélyiségekkel. Színészek, celebek, playmatek, akik nem a-szó eddigi értelemében vett modellalkatok, mégis modellek lettek. Ha csak a legközelebbi példákat szeretném hozni, akkor a SUGARBIRD lányokat kell említenem. Ők is modellek, de már közük sincs a kifutónak ahhoz a részéhez. Így viszont sokkal közelebb kerülnek a vevőkhöz, hiszen az utcán sokkal inkább találkozunk egy Bódy Szilvi testalkattal, mint egy 180 cm-es Coco Channel modellel. Ezekkel a lányokkal ugyanúgy arra vagyunk sarkallva, hogy vásároljunk tárgyakat, szolgáltatásokat, mint régen. Csak most már sok esetben nem mondhatjuk, hogy „szemét reklám, egy HALANDÓBB nővel üzensz, hogy nem vagyok elég jó”. Komolyan mondom, egy kicsit sértők a reklámok, és talán károsabb, mint ha szuper modellekkel akarnák elérni ugyanezt. Hiszen arra még ráfoghattam, hogy „ugyan már, ez fótóósóóóp”. Ma már a reklámanyagok annyira, de annyira elmosták a valóság határát, hogy nehéz azt mondani egy címlapra: na persze, ez photoshop, hiszen egyre valósághűbb lett az ideál. Ez egy médíaterület, és nagyon kevesen nem élnek ezzel a lehetőséggel.

http://www.sugarbirdfashion.com/

https://instagram.com/sylvibodi/

https://instagram.com/reginadukai/

De buták lennének nem élni vele, hiszen ezzel a taktikával azt is el lehet adni, amit amúgy nem. Ez a saját farkába harapó kígyó esete. Mi tudjuk, ők tudják, mindenki tudja, és valahogy teljesen normálisnak érezzük. Van erről egy fantasztikus cikk, a Legyél tökéletes nő, még ha beledöglesz is.

„Sőt, épp ellenkezőleg! Akárhova nézünk, bátorítanak, pont arra, hogy ne legyünk tökéletesek! De azért adnak pár tippet, hogy fessem tökéletesre a szemem. Hogy legyen tökéletes a szemöldököm. Napi öt perc kell csak a tökéletesen feszes fenékért. És ha van húsz percem, akkor összeüthetek egy isteni, tökéletes kuglófot, nem nagy ügy.”

„Mindezekhez legyen egy rohadt jól fizető melóm, mert a tökéletes nő anyagilag is sikeres. Meg dobjam ki az összes órát a lakásból, mert a sokszor öt–húsz perc negyvenhárom órát tesz ki naponta, és az sehogy nem jön ki.”

http://24.hu/elet-stilus/2014/02/26/legy-tokeletes-no-ha-beledoglesz-akkor-is/

Tavasszal találtam ezt a fantasztikus cikket, és jót mosolyogtam rajta, mégis éreztem az igazságának súlyát. A nőknek a médiában egyszerűen eget rengető EREJÜK van. Annyira befolyásolhatják a mindennapi életünket hogy az hihetetlen. Persze lehet ellene lázadni, hogy úristen, bla-bla-bla, mint ahogy teszik is. De én inkább csak szépen tudomásul veszem, mert igazából úgy gondolom, hogy ezt azért mi, nők generáljuk egymásnak.

„(…) én sosem értettem, hogy miért mondják azt a nőismerőseim, hogy egyenjogúság kell nekik. Hogy mi ez a nagy harc, mert én sosem éreztem, hogy kevesebb lennék, mint egy férfi. Én sosem a férfiakkal szemben éreztem, hogy küzdenem kell! ”

Egy évvel ezelőtt írtam ki ezt a facebookra, miután annyi irigy és negatív visszajelzést kaptam a nőismerőseimtől a kinézetem, a foglalkozásom és az üzletem miatt, hogy azt hittem, ez egy fordított dimenzió, és a barátok lettek az ellenségek. Olyan érvekkel és állításokkal álltak elém, bélyegeztek meg, hogy csak pislogtam. Mert egy olyan Nőideál képét festették elém, amivel én nem értek egyet. 23 éves vagyok, és az olyan mondatok, hogy: ilyenkor már feleség, ilyenkor már anya voltam – hogy is mondjam – kikészítettek, még ha szilárd meggyőződésem is, hogy nem rossz és megvetendő úton járok. Aztán találkoztam egy cikkel, és ezzel már sikerült ezt a szorongást elengednem.

„Akik olyan nagy pofával állítjuk, hogy a nők mindenre képesek, erő felett, arra pláne, hogy megváltoztassuk a világot. Lehet, hogy világot váltani képes mindenki, de egy másik nővel szemben együttérzést, toleranciát és nyitottságot gyakorolni, vagy ítélkezés nélkül beszélni róla, szólni hozzá, azt a legritkább esetben sem.”

„Közben egy pillanatra sem gondolkozunk el azon, hogy más nők arra próbálnak minket rávenni, vegyünk meg egy drágább rúzst, körömlakkot vagy szempillaspirált, más nők azt hazudják nekünk, hogy ez a melltartó aztán tényleg olyan, mintha egy második bőr lenne rajtunk és nem egy kényelmetlen vacak, amit legszívesebben fel se vennénk, mert itt vág, ott szorít, amott meg szoros. A többi nő arról ír nekünk, hogy létezik fertályórás edzésprogram, amitől olyan seggünk lesz, mint a kő, és hogy ezt a homáros vacsit ezer forint alatt, negyed óra alatt össze lehet ütni munka után.”

„Már rég nem a férfiakkal akarunk egyenrangúak, lenni, hanem egymással harcolunk. Egyre keményebben, sokszor válogatás nélküli eszközökkel. És egy nőn könnyű fogást találni, elég a külsejére vagy az anyaságára célozni.”

http://24.hu/elet-stilus/2014/09/24/kurvak-es-szuzek-legalabb-egymast-ne-nezzuk-hulyenek/

 

Közben meg azért engem felháborít, ha a PLUS-SIZE modellekről van szó, vagyis hogy egyesek A LUSTASÁG ÉS AZ AKARATERŐ HIÁNYA MIATT mit tuszkolnak bele ebbe a fogalomba. A plus size kifejezés nem az egészségtelenül elhízott nőket fedi. Egyáltalán nem ezt jelenti, hanem a genetikailag ilyen alkatú lányokat. És nem normális, hogy azzal védekeznek: ezt a hambit még bekapom, mert fúj, a sportos lányok azok csak salátát esznek. Teljesen egyetértek azzal, hogy igen, a reklám világában legyenek igenis ilyen modellek, mert nem csak az 50 kilósoké a világ, igenis legyen plus size modell a plakátokon. DE NEKEM NEM TETSZIK AZ ELNEVEZÉS SEM. Mert ezzel megint csak beskatulyázunk valakit. Aki 36-os méret felett van, az plusz? Kicsit viszolygok tőle, de közben értem, hogy teljesen mások, mint a kifutós modellek. És valahogy különbséget kell tenni, de úgy gondolom, nem így. Meg aztán ez megint rossz üzenetet küldhet a fiataloknak. Vegyes érzéseim vannak a témával kapcsolatban. Mert itt is vannak csoportok, amelyek átesnek a ló túloldalára. Ezzel sem tudok egyetérteni. Igenis fontosnak tartom az egészséges táplálkozást és a sportot. Persze a túlsportoltság és a testépítők üzenete sem veszélytelen. De az egy teljesen más világ, az sport. Azok az emberek nem úgy néznek ki minden nap, mint a versenyeken, így nem hiszem, hogy egy kalap alá kell venni a testépítést a sportossággal és az egészséges életmóddal. De persze

 

„A plus-size-modellek 2010-es berobbanásával – amely a V magazin egyik meglepő fotósorozatának volt köszönhető – Magyarországon is megjelentek az első plus-size ügynökségek, és a netes szférában is egyre több fórumon jelennek meg a teltkarcsú bloggerek, modellek. Természetesen rengeteg kritikus akad, akik szerint maga a plus size sem igazán „plus”, hiszen a modellszakmában ennek számít már a 38-as méret is. Egy átlagos manökenalkatból is lehet ugyanis pluszos méret, amennyiben mellbősége vagy csípője csupán néhány centivel is eltér a szigorú keretektől.

 

Mindazonáltal fontos megérteni azt is, hogy a plus size egyáltalán nem az egészségtelen elhízást hivatott támogatni. Ez egy szakszó, melyet a divatipar használ, és a plus kifejezést egyáltalán nem a valós nőkhöz képest kell értelmezni. Egy átlagos divatmagazin-olvasó például plus-size, így sosem fog tudni azonosulni a képeken látott modellekkel, és az ott látott ruhákat is nehezére fog esni elképzelni önmagán. Azonban azt is el kell fogadni, hogy a plus size modellügynökségek a teltkarcsú formákat, az arányosságot, az egészséges kisugárzást és a makulátlan bőrt figyelik elsőként, s nem az egészségtelen, mozgás nélküli életmód miatt eltorzult alakkal és a szintén rossz képet sugalló narancsbőrrel szimpatizálnak. „

http://mno.hu/jelentesekagardrobbol/plus-size-kihez-kepest-1107126

http://24.hu/elet-stilus/2015/04/27/oriasplakatot-ennyire-meg-nem-gyuloltek/

http://www.life.hu/trend/20150324-duci-lany-szexi-szelfiket-posztol-instagramra.html

 

Visszatérve: az úgynevezett NŐIDEÁL akkor sem lesz kivitelezhető, ha BELEDÖGLÜNK. Mert az nem a valóság. Aki úgy akar élni, nézze meg a THE GIVER című filmet és gondolja újra.

Abban viszont biztos vagyok, hogy mi, nők befolyásoljuk a médiát, és azt, hogy mit üzenjünk. Már csak az a kérdés, tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel.