Anonyma

 

…Tudod, van a keresztanyám, a Helga, aki kint él Frankfurtban. Na, képzeld, három hónap után végre telefonált. Anyu jól le is cseszte, amiért addig nem adott magukról életjelet. Nem hallottam, miről beszéltek, de este bementem anyuhoz, és láttam rajta, hogy sírt. Akkor bökte ki, hogy a húga nem telefonálhat haza, mert nem engedi neki a férje, a Hafid. Nem is értettem hirtelen, hiszen már 15 éve együtt vannak, és ezt az időt a keresztanyám végigtelefonálta – tudod, milyen.
És képzeld, mit mondott. A Hafid nagyon megverte… – igen, komolyan beszélek, én sem akartam elhinni. Hát valami olyasmi történt, hogy a Helgának nem volt egyetlen normális alkalmi ruhája sem, és meg kellett volna jelenniük együtt egy céges bulin. Tudod, a férje mérnök. Nem, ő még mindig nem dolgozik. Nem is fog, szerintem, Hafid nem engedi neki, náluk így szokás. Szóval a Helga kiakadt, hogy nincs mit felvennie, mert nem kap pénzt ilyesmikre. És akkor veszekedtek, aztán a Hafid szó szerint a falhoz vágta és fojtogatta. Az unokaöcsém próbálta róla leszedni, de azt is elverte. Tudom, nagyon kemény… azt gondolná az ember, hogy az ő rokonságában nem fordulhat elő ilyesmi…
Nem, nem akar tőle elválni, de nem is tehetné... És ez már amúgy majdnem egy éve történt, de most merte csak elmondani anyunak. Szegény papa, ha megérte volna, tuti, hogy ebbe hal bele. Tudod, ő mindig is mondta... Na, de mindegy. Aztán kiderült, hogy anyu nem is ezért kezdett el bőgni, hanem mert a Helga mesélte, hogy lett egy szeretője... ha ez kiderülne, hát a Hafid biztosan kinyírná, a Helga meg nem érti, hogy az életével játszik. És ott vannak a gyerekek is, a Hafid fogja mindkettőt, aztán bosszúból elviszi magával haza. Onnan senki nem tudja majd őket előkeríteni.
…Na, megyek, mert akadozik a net. De ezt ne mondd el senkinek, oké?